Xxx. Lydia
-
Isaac! Isaac!+ - kiabálom a semminek – Ne szórakozz
már! – dorgálom meg, de azt se tudom, hol van
Senki sem válaszol, engem pedig
fokozatosan nyel el a köd.
-
Ne aggódj, minden rendben lesz! – mondta egy
kísérteties hang
Majd bevillantak képek. Egy üres,
steril szoba, egy kislány amint az ágyon ül, és valami fém vacak van a fején,
és hirtelen az a fém vacak elkezd világítani, és szirénázni. Befut három férfi,
az egyiknél egy kés van. Beleszúrja a kislányba, akinek a kisteste hátrazuhan,
rá az ágyra. A férfi, aki leszúrta őrülten vigyorgott, míg a két társa a vállát
lehorgasztotta, és a földet pásztázta. Majd hirtelen szembefordult velem a
gyilkos. Fekete CSI szemüveg volt rajta, de még a napszemüveg alatt is látszott
az, az égésnyom, ami a fél arcát betakarta. Letakart szeme ellenére is
rájöttem, hogy engem vizslat. Vajon azt mérlegeli, hogy megöljön-e? Hirtelen
meglódul felém, én pedig teljesen ledermedve állok ott, a fehér virágos térdig
érő hálóingemben, a kezemben pedig a kispárnámat szorongatom. Hirtelen, óriási
fájdalmat érzek mindkét talpamban.
Kínomban felüvöltök, mire a sebhelyes arcú fazon riadtan megáll. Egy
őrültet senki sem próbálna megállítani. Elkezdek ugrálni, de a maró érzés nem
csillapodik. A férfi két csatlósa hirtelen a hátam mögött teremtek, az egyik
befogta a számat, a másik pedig felkapta mindkét lábam, így a két férfi közt
lógtam. Aki a lábaimnál fogva emelt fel, elkezdte a talpamon a sarokcsontom
tapperolni, amitől én megint megpróbáltam felordítani. Egy pillanatra viszont
elmúlt ez a kegyetlen érzés, de újra fellángolt, nekem pedig ellepték a könnyek
a szemem, és megharaptam annak az embernek a kezét, aki befogta a számat. Ő
ijedtébe elengedett, és a másik férfi sem tétovázott, én felugrottam elkezdtem
szaladni, hidegen hagyva azt, hogy a talpam bármelyik pillanatban leválhat a
többi testrészemtől. Miután megálltam egy pillanatra, hogy kifújjam magam, egy
sötét sikátorban találtam magam. Berogyasztott térdeimen próbáltam támaszkodni,
de a kezem annyira remegett, hogy erre esélyem sem lett volna. Hirtelen három alak fordult be a sikátorba,
én pedig egy hatalmas, bűzölgő kuka mögé rejtőztem. A sebhelyes a nevemet
kezdte kiabálni. Vajon honnan tudta? Akkor, attól a mennyiségű adrenalin
lökettől erre nem is gondoltam. Csak arra, hogy mindjárt itt a vég. Igazam volt
valamilyen szinten. Egy ajtó becsukódott előttem, de egy kinyílt, én pedig mit
sem sejtve besétáltam a nyitott ajtón, hidegen hagyva azt a tényt, miszerint a
’normális élet’ ajtaja becsukódott előttem.
Ebben a pillanatban ez senkit sem érdekelt volna. Senki sem foglalkozott a következményekkel.
Én nem is tudtam a következményeket.
Hirtelen kipattant a szemem, és
egy fehér plafon bámult vissza rám. Megpróbáltam beletúrni a hajamba, de
félúton megállt a kezem. Egy erős rántás érte a csuklómat, és mikor kicsit
feljebb emeltem a fejem, láttam, hogy a zsinór, amivel le lett kötve a kezem
keményen belemélyed a húsomba. Megpróbáltam a másik kezemet is felemelni, de az
is megállt félúton.
-
What the Hell? – morogtam az orrom alatt, és megpróbáltam
leszedni a kezemről ezt a szörnyű kötelet
-
Nyugodj már le! Mindjárt leszedem a kezedről a
védőzsinórt. Szorítsd össze a fogaid, és lazíts! – mondta hirtelen egy hang a
hangszóróból, amitől én eléggé megrökönyödtem, de úgy tettem, ahogy azt mondták.
Fogak összeszorít, és tűr
-
Máris jobb így nem? – kezdett cukkolni a hang
-
Nagyon vicces. – morogtam
-
Hallak ám te kis semmirekellő! – dorgált meg a hang –
és most már fogd be a szád, különben baj lesz! Elküldelek a *Srutts-ba! – fenyegetett
meg, amit valószínűleg komolyan is vettem volna, de akkor még azt sem tudtam hol
vagyok, nemhogy azt, hogy mi az a Scrutt-s
*Scrutts = ejtsd: Szkrácc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése