2. rész Véres (esetleg nyálkás?) ütközet

Sziasztok Cukorborsók! Így nyuszi alkalmából meghoztam nektek a 2. fejezetet, remélem tetszeni fog! Ha tetszett, akkor hagyjatok nyomot magatok után! Ez a rész leginkább Peter - Bori párbeszédből, és Scott -Bori párbeszédből állt, úgyhogy most Dereket kicsit elhanyagoltam, de azért vele is tettem be egy szerintem "megmosolyogható" párbeszédet. Jó olvasást!

xxx, Lydia

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Majd hirtelen apró darabokra tört az ablaküveg, és beugrott rajta valami, vagy valaki. Gondolkodás nélkül cselekedtem, mint ahogy szoktam, és megfogtam a poharat, és hozzávágtam. A pohár, csak úgy, mint az ablak pár másodperce, ripityára tört, és a folyadék el kezdte szétmarni ennek a valaminek a testét. Erre onnan következtettem, hogy földöntúli hörgéssel jutalmazta vakmerő tettemet. A teremtmény felém fordult, és mikor belenéztem a sárga, macskáéhoz hasonló szemébe, egyből rájöttem, hogy ez a szörny egy Kanima. A szörnyeteg elkezdett felém vánszorogni, de csak azért vánszorgott, mert a víz még mindig mardosta a testét. A gusztustalan farkát elhúzta az orrom előtt mozgás közben, mire én felsikítottam. Erre a kanima meghátrált. Nem számított ilyen magas hangra. A nagy hátrálás közepette nekiment a szekrénynek, majd a kávézóasztalnak, amiről nagy csörömpöléssel lepottyant, s el is tört az antik lámpa. Mire a teremtmény újra összeszedte az erejét a támadáshoz, addigra kicsapódott az ajtó, és a sötétben csak két kék világító szemet láttam meg. Derek, (mert hát csak ő lehetett) felmérte a terepet, és mikor a kanimához ért a tekintete, először undort, majd mérhetetlen dühöt véltem felfedezni az arcán. Már ha ez az ő mimika mentes arcáról le tudtam olvasni. Elkezdett vérfarkassá alakulni, de a kanima még mindig engem vett célba. Az alfa farkas neki ugrott a szörnyetegnek, és miközben hatalmas karmait belemélyesztette az ellenfelébe, addig rám rivallt, hogy rohanjak, így hát némi habozás után kiiszkoltam a szobából. A folyosón kétségbeesetten elkezdtem Peter nevét kiabálni. Maximum háromszor szólíthattam nevén, már ott is termett, én pedig gyorsan elhadartam, hogy mi a helyzet. A másik farkasember is bement a szobába, de előtte mondta, hogy rohanjak el a szobájába, a komódon van a telefonja, hívjam fel Scott-ot. Én pedig elrohantam a folyosó végén lévő helyiségbe, és felkaptam a telefont, majd a híváslistát böngészve rábukkantam a keresett telefonszámra, és már tárcsáztam is. 4 pittyegés után bele is szólt Scott. - Haló Peter! Tizenegy óra van. Van valami baj? - tért is rá a lényegre a fiú - Figyelj Scott, Bori vagyok, majd mindent elmagyarázok, de most azonnal gyere a... - gyorsan kikémleltem az ablakon, hátha tudok mondani valami észrevehető dolgot, de semmit sem találtam. Hirtelen Derek üvöltése rengte be az erdőt - csak kövesd az üvöltést! Siess! - mondtam neki, és kinyomtam. Amíg Scott meg nem érkezett, addig Derek háromszor üvöltött fel, úgyhogy nem volt nehéz dolga idetalálni. Mikor ideért gyorsan elhadartam, hogy itt a kanima, és a kezébe nyomtam egy már előre kiöntött lavorba vizet. Először elég furcsán nézett, aztán mondtam neki, hogy öntse le vele azt a dögöt. Megragadta az edényt, és elviharzott a szobába, én pedig addig bebújtam a ruhásszekrénybe, ahonnan biztonságosan hallgathattam a csata kimenetelét. Negyed óra sem telt el, és már nem hallottam a semmi féle dulakodás zaját, sőt! Még Peter ki is kiabált, hogy bemehetek, szóval kibotorkáltam a ruhásszekrény nyújtotta biztonságból, és bementem a szobába. A látvány ami elém tárult, hát mit ne mondjak, gusztustalan volt. A kanima, más néven Jackson, kanima vértócsában feküdt, ami nem tipikusan zöld volt, hanem sötétzöld, majdnem fekete. Onnan tudtam megállapítani, hogy az a nedv a vére, ugyanis a nyílt sebeiből szivárgott. Az arca még jobban el volt torzulva, mint amennyire alapból is el volt. A mozgáskorlátozását a fiúk úgy oldották meg, hogy a lepedőmmel körbetekerték, de úgy, hogy olyan darázs dereka lett tőle, mint amilyen nekem sem lenne, még akkor se, ha félbevágnának, de Jacksonnak még a kezével együtt is vékonyabb volt, mint az én felem. Szép, mondhatom! Majd feljebb kalandozott a tekintetem, és megpillantottam, 3 igen csapzott fiatalembert. Baloldalon Derek állt, az áll vonalán végigfutó igen mély vágással, és a kezéből is ömlött a vér, de talán még ő volt a legjobb állapotban. Középen Peter állt, de neki már a két fiú segítségére volt szükség arra a kis időre is hogy addig álljon legalább, míg a gyógyulás be nem indul. Neki az oldalából hiányzott egy igen méretes darab, plusz letört az egyik első fogának a sarka is. Jobb oldalt Scott-ra támaszkodott Peter. Scottnak a lábán volt körbe egy három centiméter átmérőjű vágás, és az álla aljától kezdve a mellkasa közepéig futó vágás sem tűnt túl ígéretesnek. És természetesen a ruhájuk is totál kár. Gyorsan odaszaladtam segíteni a fiúkhoz, és Petert leültettem az ágy sarkára, mondván gyógyuljon. Gyorsan elszaladtam a fürdőszobába kötszerért, és először Derek karját céloztam meg, de előtte bekentem egy kevés körömvirág krémmel, hogy jobb legyen, de Derek megállította a levegőben a kezemet, mielőtt rákentem volna.

- Hé! Mit akarsz rám kenni? – kérdezte gyanúsan méregetve

- Nem farkas ölő! – mondtam nem a legszebb hangommal – Annyira azért én sem vagyok idióta, hogy egy vérfarkasra farkas ölő füvet kenjek. – válaszoltam, majd kielégítettem a válaszát – Körömvirág, na gyere te csúnya farkas! Ellátlak! – mondtam, de láttam, hogy a „csúnya farkas” jelző nem igazán tetszett neki

- Ne hívj így! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon, de én nem is figyeltem rá.

Miután elláttam Dereket, odamentem Scott-hoz, akinek még az elején dobtam kötszert, meg kutyanyelvű füvet, ami ugyan úgy jó nyílt sebekre, és azzal ápolgatta Petert, amíg én oda nem értem, akkor pedig fogtam a fáslit és a gyógynövényt, a növényt rászorítottam a sebére, ami nem igazán esett jól neki, majd befásliztam.

Majd jöhetett Scott, akinek először a combját láttam el, amire Fekete nadálytető nevezetű növényt helyeztem, és ugyan úgy betekertem fáslival. Majd a mellkasára is ugyanúgy tettem gyógynövényt, de azt ragtapasszal rögzítettem, hisz olyan hosszú volt a vágás, hogy azt nem lehetett volna bekötözni. Mikor megtöröltem a nadrágomba a kezem, és késznek nyilvánítottam a nővéresdit, ránéztem a fiúkra, akik úgy néztek ki, mint az idióták. De tényleg. Dereknek a fél arca rögzítve sebtapasszal, Peter oldalának a hetvenöt százaléka bekötve, Scott pedig egyszerűen lehetett volna múmia, a sok fehér anyaggal a testén. 
Majd hirtelen Scott törte meg a csendet.
- Szóval… Bori, ugye? – kérdezte, én pedig rábólintottam – Te pontosan ki vagy, és hogyan, és most akkor mi van?

- Borinak hívnak, tizenhat éves vagyok, és sorozat bolond. A ti világotok is egy sorozat az én világomban. Ti vagytok a kedvenc sorozatom. AZ én világomban a sorozatotoknak az a címe, hogy Teen Wolf, magyarul farkasbőrben. Tudom, hogy vérfarkas vagy, és tudom, hogy a legjobb barátod Stiles Stilinski, a barátnőd, vagy minimum a szerelmed Allison Argent, akinek a családja hivatásos farkas vadász.  Tudom, hogy a Beacon Hills-be jársz, és lacrosse-ozol. Úgy kerültem ide, hogy egyszer csak elmentem aludni, és itt ébredtem, az arcomban egy lámpával, amit ez a két drága tolt a képembe. – mondtam, majd oldalra mutattam a két szóban forgóra. Majd érdeklődve ránéztem, hogy mi a véleménye

- Király! És ha tudod, hogy én ki vagyok, akkor azt is tudod, hogy ki a kanima? – kérdezte, és közben rábökött szerencsétlen Jacksonra.

- Most jön a neheze… - dörmögött bele a beszélgetésünkbe Derek.

- Szeretnék egy dedikált pólót, de nem akár milyet. Én megadok egy adott nevet, hogy mit írjatok rá, plusz a rendes neveteket. De az összes szereplő aláírását kérem! – mondtam, és mélyen a szemébe néztem.

- Mindenkiét? – kérdezte ijedten Scott, és nyelt egy nagyot. – Még Chris Argent-ét is?
- Még Chris Argent – ét is… - válaszoltam mosolyogva.

- Jó, majd átbeszélem Allisonnal. De ha megvan a póló, megmondod, hogy ki a kanima? – kérdezte bizonytalanul

- Persze! – válaszoltam mosolyogva – Amúgy, vele mit kezdünk? – kérdeztem, és belerúgtam a kanimába

- Leköltöztetem egy időre a pincébe. – válaszolta halál nyugodtan Derek, de Peter közbevágott

- Na azt nem! Földalatti a garázsom, és nem akarom, hogy a méregdrága autómat tönkre tegye egy ilyen dög.

- Jó, akkor szabadon engedem. Úgyis lesz még lehetőségem elkapni. – válaszolta kelletlenül Derek, és megragadta a kanima lepedőjét, és leráncigálta a lépcsőn.
Na én mentem aludni! – intettem a fiúknak, és kitessékeltem őket a szobámból, majd felhúztam egy új lepedőt, és elraktam magam másnapra.

Sokan megkérdezik, hogy miért nem vagyok normális.  Szerintem az ilyen képek teszik ezt velem! Boldog nyuszit így utólag is! :*