Sziasztok Cukorborsók! Meghoztam a 3. részt is! Jó olvasgatást!
Miután reggel felébredtem lementem a konyhába, ugyanis eléggé éhes voltam. Mikor leértem Peter épp a konyhapultnak dőlve olvasott egy újságot, Derek pedig A bögréjéből itta, (szerintem) a kávéját.
Miután reggel felébredtem lementem a konyhába, ugyanis eléggé éhes voltam. Mikor leértem Peter épp a konyhapultnak dőlve olvasott egy újságot, Derek pedig A bögréjéből itta, (szerintem) a kávéját.
-
Sziasztok! – köszöntem nekik – Van valami kaja? –
kérdeztem
-
- A hűtőben van hot dog. – mondta Derek – Ha jól
emlékszem – tette hozzá
-
Mi a mai terv? – fordult immáron Peter Derekhez
-
A kölyköt átvisszük egy normális házba, ahol nem
támadja meg minden nap a kanima, aztán elindulunk megkeresni azt a dögöt. –
válaszolta Peter, de én leragadtam a megszólításnál. Mi az, hogy „kölyök”?
-
Oké, Bori pakolj össze, nem soká indulunk! – mondta a
válla fölött rám sandítva.
-
Semmi cuccom nincs. Még rendes ruhám se! – mondtam,
mert hát nem két bőrönddel érkeztem
-
Akkor felhívom Lydiát. – mondta Peter – Ő majd tud adni
nekem ruhát.
-
Oké. Beszéljek én vele? – kérdeztem
-
Megoldom egyedül is. - vágta rá Peter
Felmentem a szobámba, és
megigazítottam az ágyam, meg letakarítottam mindenhonnan a kanima vért, hogy ne
nézzen ki úgy a szobám, mintha részeg lett volna a festő, aki festette a falat.
Mihelyst kész lettem, már kopogtak is az ajtómon, és Lydia lépett be rajta.
- Szia Lydia! – intettem neki, mire az arcán árfutott egy fajta félelem, és egy fajta „ez idióta” érzés
- Szia Lydia! – intettem neki, mire az arcán árfutott egy fajta félelem, és egy fajta „ez idióta” érzés
-
Szia! Honnan tudod a nevem? – kérdezte ledöbbenve
-
Majd mindent elmagyarázok, de tudnál nekem adni pár
ruhát? Csak ez az egy pizsim van.
-
Persze! Szálljunk be a kocsimba. – mondta lelkesen
-
Köszönöm! A kocsiban majd mindent elmondok – tettem hozzá
Beültünk az utóba, és mikor
elindította a motort, én belefogtam a történetembe. Végig csöndben, és
feszülten hallgatott, majd a végén felém fordult.
-
Mi? – kérdezte egyszerűen – Szóval, te most egy másik
dimenzióban élsz? – kérdezte
-
Nagyon úgy tűnik. – válaszoltam egyszerűen
-
Nekem ez mára sok, inkább keressünk neked ruhát! –
mondta mosolyogva, és leállította a házuk előtt a motort.
Miután kiszálltunk, és bementünk
a lakásukba, és felmentünk a csigalépcsőjükön, bevezetett a szobájába. Gyönyörű
volt a szobája. Egyszerű, mégis szép. Odalépett a ruhásszekrényéhez, és elkezdett
ruhákat válogatni nekem. Végül megkaptam egy rózsaszín- lila virágos ruháját,
meg egy sárga ruhát, egy bakancsot, egy magas sarkút, egy bőrkabátot, egy
sortot, egy pólót, és 5 darab hajgumit.
- Nagggggggyon szépen köszönöm! – mondtam neki, és megöleltem
- Nagggggggyon szépen köszönöm! – mondtam neki, és megöleltem
-
Semmiség! Na menjünk vissza Derekékhez!
- Rendben! –mondtam nevetve – De előtte átöltözök! – tettem hozzá, és bevonultam a fürdőszobájukba
- Rendben! –mondtam nevetve – De előtte átöltözök! – tettem hozzá, és bevonultam a fürdőszobájukba
Mikor kijöttem Lyidia már útra
készen állt, így beszálltunk az autóba, és elindultunk.
Mikor egy gyönyörű helyen
hajtottunk végig, valami elénk ugrott, Lydia pedig véletlen elütötte. Gyorsan
kipattantunk a kocsiból, hogy megnézni, hogy mi volt az. Egy szarvast ütöttünk
el, amin Derek jele volt. A 3 spirál.
- Ez mi? – kérdezte Lydia, teljesen megrémülve
- Ez mi? – kérdezte Lydia, teljesen megrémülve
-
Nem tudom. – válaszoltam – hívom Dereket!
Ennyi lett volna mára, nem tudom, hogy kb. mikor hozom az új
részt.
Xxx Lydia


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése