5. rész Az utazó

Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem, hogy tetszeni fog! Ha tettszett, vagy épp kritikát írnál róla, kérlek írj kommentet! Nagyon köszönöm!xxx. Lydia

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-          Mi a terv? – kérdeztem kíváncsian

-          Az, hogy Peter megmutatja, hogy hol fogsz lakni, amíg vissza nem juttatunk a világodba, aztán pedig leülsz a seggedre, és várod, hogy történjen valami. – mondta Derek picit agresszívan. Lehet, hogy az idegeire mentem

-          Jó, megértettem apuci… - válaszoltam neki tettetett unalommal

-          Na gyere Bori, megmutatom a szobád, aztán veszünk festéket is. – mondta Peter izgatottan. Szerintem ő jobban izgult mint én

-          Oké! – lelkesedtem be én is

Peter beindította Derek kocsiját, én pedig behuppantam az anyósülésre, majd gázt adott, a motor pedig felhörgött, és az autó megiramodott. Mihelyst elhagytuk a még mindig az erdőben álldogáló többieket, Peter megnyomott egy gombot, ezáltal pedig a tető szépen lassan hátracsúszott, én pedig az ülésre térdeltem, a napszemüveget az orromra toltam, és hagytam, hogy a csintalan menetszél táncot lejtsen a hajszálaimmal, és kiabáltam a rádióból szóló dalnak a szövegét, miközben a suhanó tájat pásztáztam a szemeimmel.

A kocsi lassan begurult a parkolóba, én pedig visszahelyeztem a lábaimat a jármű padlójára. Mikor a kocsi megállt, gyorsan kipattantunk Peterrel, és bementünk a boltba, ahol megálltunk egy büfénél, és vettünk két hideg kólát. A felét már megittuk az italunknak, mikor Peter hirtelen megszólal.

- Na, gyere! Vegyünk festéket! – mondta, és elindult a festékek részlegéhez, én pedig loholtam utána a nagy tömegben, ami nem volt olyan egyszerű, tekintettel arra, hogy százhetven centiméter magas vagyok, és hetven kiló.

Több mint egy órát töltöttünk el azzal, hogy a leendő szobámba dekorációs elemeket vegyünk, és mit ne mondjak, nagyon vicces volt, ugyanis Peter nem értette, hogy miért nem szeretnék hupi lila, és babarózsaszín szobafalat. Mikor már összeválogattunk minden felesleges dekorációt, visszaültünk a kocsiba, és Peter elhajtott egy eldugott területre, ahova még a legelvetemültebbek sem mernek belépni. Egy sötét erdő közepén találtam magam hirtelen, és előttem egy faház állt. Nem nézett ki rosszul, és szerencsére nem Derek háza volt. Nem szívesen éltem volna ott, ahol gyilkoltak. Nem is keveset! Peter bevezetett a házba, ami annak ellenére, hogy kívülről szörnyen festett, belülről egy nagyon szép családi háznak tűnt. Ahogy beléptél a bejárati ajtón, a nappali fogadott, attól jobbra pedig egy amerikai konyha. A nappali egyik sarkában volt egy csigalépcső, amin ha felmentél egy folyosóval találtad szembe magad. A folyosóról három ajtó nyílt. Két hálószoba, és egy fürdőszoba. Peter bevezetett az egyik hálóba, amit az enyémnek nevezett ki a két farkasember. Mit ne mondjak, jó ötlet volt a dekorációvásárlás. Én még ácsorogtam a szobámban, majd észrevettem, egy üvegajtót, ami egy erkélyre vezetett ki. Nekem nem is kellett több, kimentem a teraszra, és lehuppantam egy ott elhelyezett nyugágyra. Hirtelen csörömpölést hallottam, és mire feltápászkodtam, már Peter fel is hozta a festékeket, és a kezembe nyomott egy ecsetet, és elkezdtünk festeni.

Már az egyik falat félig kifestettük, mikor kopogtak, én pedig leszáguldottam a csigalépcsőn, hogy ajtót nyissak.

Kifulladva nyomtam le a kilincset, és mikor rájöttem, hogy kifele nyílik az ajtó, majdnem orra estem. Az volt csak a szerencsém, hogy két erős kéz gyorsan elkapott zuhanás közben. Mikor sikerült lábra állnom, a fejemet felemeltem, és három személyt pillantottam meg előttem. Baloldalon volt Isaac, gondolom ő kapott el, hogy ne essek el, mellette Allison, a lány mellett pedig Allison apja, Chris Argent. Szóval mégis lesz pólóm. Pedig én viccből mondtam!

-          Sziasztok! – köszöntem a két tinédzsernek, majd gyors hozzátettem – Jó napot Seriff! Gyertek, beljebb! – invitáltam be a három vendéget.

-          Szia Bori! – köszönt Isaac, majd elmosolyodott

-          Bori vagyok! – nyújtottam a  kezem Allison felé

"Köszönt Isaac, majd elmosolyodott"

-          Szia Bori! Allison vagyok! – mondta mosolyogva.

-          Milyen furcsa, hogy még mindig élsz! – tettem hozzá magamban

-          Bori vagyok! – ismételtem meg a bemutatkozást, de a kezem már Chris kezét szorongatta.

-          Khm.. Honnan tudod, hogy én vagyok a seriff? – morogta Chris

-          Ő is örül neked Bori! – fordította le Isaac, amin elmosolyodtam

-          Apa! Meséltem már neked róla! Ő egy utazó! – torkolta le Allison az édesapját

-          Mit jelent az, hogy utazó? – fordultam Isaac-hez

-          Hosszú. Majd elmagyarázom. – mondta aggodalmasan